Bemutatkozás
Gyerekkora óta a rajzolás, a formák és a kézzel való alkotás töltötte ki a mindennapjait. Művészcsaládban nőtt fel: édesapja kőfaragóként dolgozott és rajzolt, édesanyja festett. Nála természetes volt, hogy egyszer majd ő is valamilyen kézügyességet igénylő hivatás felé indul. Az iskolában sütőipart tanult, később pedig ebben a szakmában helyezkedett el – de az alkotás szeretete végig vele maradt. 2009-ben indította el saját vállalkozását, családi keretek közt. Nem volt nagy terv, nem volt hangzatos indulás. Csak egy egyszerű vágy: azt csinálni nap mint nap, amit szívből szeret. Rajzolni, formázni, életre kelteni valamit, ami addig még nem létezett. A mai napig ez maradt a legfontosabb számára. Pályafutása egyik legkülönlegesebb pillanata az volt, amikor a pápának készíthetett mézeskalácsot. Egy natúr, kereszt alakú dísz lett a végeredmény – szívvel, ingyen, tiszta tisztelettel. Bár a fotó már nincs meg, az élmény örökre vele maradt.
Számára minden siker ott kezdődik, amikor a megrendelő mosollyal veszi át a munkáját. Nem a pénz számít, hanem az öröm, amit a kézzel készített tárgy okoz. A kudarc inkább a vásárokban éri, ahol néha keményen meg kell küzdeni a helyekért, és nem mindig érzi, hogy értik, mennyi szeretet és munka van egy-egy darabban. Közben a világ is változik. Most a minimalizmus a divat, ami számára kézművesként kihívás, hiszen a részletek, a motívumok, a díszítés állnak legközelebb a szívéhez. De tanul alkalmazkodni – és úgy érzi, ez az új korszak is megtanít valamire. Hivatásként él meg minden napot, nem múló fellángolásként. Azt mondja: szeretné ezt a munkát sokáig folytatni, még akkor is, ha néha elfárad. Mert ami a kezéből kikerül, az mindig szívből jön. Hisz abban, hogy az őszinte kézművesség melegsége sosem veszít az értékéből.
