Bemutatkozás
A vállalkozása elindítása tulajdonképpen nem volt tudatos cél. Bár gyermekkora óta ismeri és szereti a szövés technikáját, sokáig nem gondolta, hogy ebből egyszer vállalkozás lesz. A fordulópont akkor következett be, amikor egy kiállításra nem engedték be, mert nem rendelkezett vállalkozói engedéllyel. Ekkor döntötte el, hogy hivatalos keretek között folytatja azt, amit addig hobbiként művelt. Így indult el a családi vállalkozás, amelybe a nagyobbik unokája is besegített, és együtt kezdték építeni azt az utat, amely azóta is sok örömöt ad számára.
A szövés iránti szeretete még gyerekkorából ered. Ahogy látta édesanyját szőni, varrni, és elkészíteni a ház körül szükséges dolgokat, benne is megszületett a vágy, hogy mindezt megtanulja. Ma is tud varrni, de a szövés mindig közelebb állt a szívéhez. Eleinte egyszerű, kétüstös vásznakat készített, később azonban az élet más irányba vitte: oktató-nevelő pályára lépett, tanítónő lett. A családalapítás éveiben nem jutott ideje szövésre, de a kézimunkát sosem hagyta el. Horgolt, kötött, zoknit és pulóvereket készített – minden olyan technika érdekelte, amely kézügyességet és türelmet igényelt.
Sok kedves és tanulságos történet kötődik a tanuláshoz. A gyapjúszőnyegek készítése idején például meg kellett tanulnia, hogyan kell befogni a csépet. Megkérdezett egy szövő nénitől, aki csak ennyit mondott: „Másodegyes.” Majd elmagyarázta: az első bordába egy párat kell tenni, a másodikba egy szálat, a következő pedig üres; így kell ismételni – páros–egyes–üres. Egyszerű, de lényegre törő útmutatás volt, és annyira megmaradt benne, mintha ma hallotta volna.
Egy másik néni így intette: „Vigyázz, mert a karó, ha gyenge, a kert hamar kidől.” Csak később értette meg igazán: a jó alap a legfontosabb minden munkában. A népi mondások világa mindig tele volt ilyen burkolt, de bölcs tanácsokkal. Volt, amelyik még tréfás is volt: „Aki nem tudott szőni vagy fonni, így vélekedett: orsó, guzsaj, matolla veszett volna a pokolba.” Ma már sokan nem értik ezeket a régi kifejezéseket, pedig egy egész világ bújik mögéjük. Pályája során sok siker érte: megszerezte a mesteri oklevelet, majd később a kiválómesteri címet is. Legfrissebb elismerése az Év Mestere díj, amelyet az Erdélyi Kézműves Egyesülettől kapott. Tavaly meghívást kapott a budapesti Szent István-napi ünnepségre is, ami szintén nagy megtiszteltetés volt. A szövés 1968 óta folyamatos jelenlét az életében – számára ez egy különösen fontos dátum. Akkoriban nagy divatja volt a szedettes és csépes szedésnek, amelyeket az egyik kolléganőjétől tanult meg. Azóta is aktív része a közösségi kézműves életnek: szövőkört vezetett nyolcadikos és kilencedikes lányoknak, és a mai napig kapcsolatban van a falubeli asszonyokkal. Mindig azt vallotta: „tanulva tanítok”. Amit ő tud, azt szívesen továbbadja, és közben maga is rengeteget tanul másoktól. Ez az út kíséri végig egész életében, és öröm számára, hogy a kézművesség nemcsak munka, hanem belső hivatás maradt.
