Bemutatkozás
Ő az a mester, aki Marosvásárhelyen tanulta ki a faragás hagyományos mesterségét, és ott is tette meg első szakmai lépéseit. A fával kezdte a pályafutását, de hamar ráérzett arra, hogy a faragásban rejlő finomságok más anyagokon is megszólalhatnak. Így érkezett el a csontfaragáshoz, amely szinte magától találta meg őt. Egyik technika hívta a másikat, és a csontnyelű kések, bicskák világa lassan a mindennapjai részévé vált. Az iskola után egy asztalos cégnél dolgozott faragóként, három éven át formálva a fába álmodott mintákat. Aztán egy külföldi lehetőség új irányba vitte – de ott is faragóként élt és dolgozott, míg végül hazatért, hogy itthon folytassa azt, amit a legjobban szeret. Minden megrendelés számára új történet. Nem kapkod, napokig is elidőzik egy-egy gondolaton, mielőtt a vésőt a kezébe venné. Tudja, hogy a jó kézműves munka az átgondoltságból születik, és abból a csendes figyelemből, amelyet csak a kézi munka enged meg.
Pályafutásának egyik legmeghatározóbb pillanata a 2000-es évek elején érkezett el. Egy különösen nagy megrendelést kapott, amelyen több mint három hónapig dolgozott megállás nélkül. Csak a munka végén tudta meg, hogy az általa faragott díszített háttámlák a Magyar Országgyűlés épületébe, a Parlament hosszú, elegáns foteljeire kerülnek. A megrendelést ugyan Magyarországon vette át, de az alapanyagot hazahozta, hogy nyugodt, otthoni környezetben dolgozza ki – majd a kész darabokat vitte vissza. Ez a feladat azóta is különös büszkeséget jelent számára. Ma a kézműves kések adják a mindennapi örömét. Minden eladott kés egy újabb apró bizonyíték számára, hogy van értelme annak, amit csinál, és van, aki értékeli a kézi munka tisztaságát. Precízen, automatizált gépek nélkül dolgozik, ugyanazzal a lelkesedéssel, mint amikor az első darabot faragta. Hiszi, hogy a szakma folyamatos tanulás, és célja, hogy tudását mindig egy kicsivel tovább csiszolja. Mert számára a kézművesség nem egyszerű munka – hanem hivatás, amelyben benne van a szív, a türelem és az ember.
