Bemutatkozás
2003-ban indította el vállalkozását, és akkor még nem sejtette, hogy a méhek világa egész életét meghatározza majd. A méhészkedés nem volt családi örökség, mégis magával ragadta a méhek rendje, fegyelme és különös harmóniája. Valami vonzotta ebbe a csöndes, mégis állandóan lüktető világba. Az is erőt adott neki, hogy végre a maga ura lehet. Nem kellett többé mások utasításai szerint dolgoznia, időre rohannia – a méhek mellett megtalálta a saját ritmusát. Tudta, hogy ez a munka sem könnyebb, sőt néha sokkal több erőt kíván, de minden percét értelmesnek érezte. Volt idő, amikor 5–6 alkalmazottal dolgozott, de a növekvő terhek miatt ma már csak egy segítője maradt, és többnyire a család viszi a hátán a vállalkozást. A fizetések és járulékok olyan magasra emelkedtek, hogy már szinte lehetetlen kitermelni – feketén pedig soha nem akart dolgoztatni. A méhészek élete ma különösen nehéz: az olcsó, gyenge minőségű importméz elárasztotta az üzleteket, és egy-egy vásáron is egymást érik a méhészek, akik kénytelenek lenyomni az áraikat. Sokszor az útiköltség sem térül meg. Ehhez jön még az éghajlat kiszámíthatatlansága – idén például a hideg miatt akácméz sem lett. Mégis bizakodik. Látja, hogy a fia már átvette az anyanevelést, és reméli, egyszer az egész vállalkozást továbbviszi majd. A csomagolást egyelőre ő és a felesége végzi, ameddig bírják. Bár minden nap kihívásokkal jár, nem panaszkodik: azt csinálja, amit szeret, ami értelmet ad a munkájának. Nyitott minden értékesítési lehetőségre, akár az üzletláncok irányába is, és több szakmai egyesülethez csatlakozott, hogy tisztességesen tudjon érvényesülni ebben a nehéz piaci helyzetben.
