Bemutatkozás
Gyöngyi 2000-ben találta meg azt az utat, amely később hivatássá vált számára: a bútorfestést. A népiskolában sajátította el az első ecsetvonásokat, és már akkor érezte, hogy kötelessége tenni valamiért, ami ennél is több, mint szakma. A népi motívumok szépsége, mélysége és üzenete annyira megérintette, hogy a hagyomány továbbadását életfeladatának tekinti. Pályája elején kisebb tárgyakat festett – dobozokat, tálakat, apró bútorokat –, amelyekkel vásárokat járt, és ahol lassan-lassan megjegyezték a nevét. Innen indult el az a bizalom, amely ma már nagyobb, teljes bútorgarnitúrák megrendeléséhez vezet. Mindig voltak kihívások: néha nem fogta be jól a fa a festéket, máskor a régi festékréteg makacsul ragaszkodott a fához. De ő türelemmel állt minden akadály elé, mert számára a hagyomány több mint munka – örökség. Egy kedves történet is kíséri pályáját: egyszer egy ajtót díszített, és a munka végére döbbent rá, hogy a mintát fejjel lefelé festette fel. Ma már mosolyog rajta, és úgy tartja, ez a kis hiba jó emlékeztető arra, hogy még a legjobb mesterek is emberek. Legnagyobb öröme, amikor a megrendelők örömmel és meghatottsággal veszik át a kész bútort. Büszkén gondol arra, hogy több teljes konyhabútort is megálmodhatott és kézzel megvalósíthatott. Kudarcként csak azt éli meg, ha egy darab nem talál gazdára – de ezekből is mindig tanul, mert az alkotás számára folyamatos fejlődés. A bútorfestés mellett régi bútorokat is felújít, visszaadva nekik a méltóságukat és eredeti szépségüket. Esküvőkre hagyományos, népi motívumokkal díszített hozományos ládákat is készít, amelyek a modern otthonokban is csodásan mutatnak. Ma festett székely bútorai, ékszeres dobozai és díszplakettjei mind ugyanazt az üzenetet hordozzák:
Hisz abban, hogy a hagyomány szépsége akkor él tovább, ha szeretettel adjuk tovább.
