Bemutatkozás
Bedő Zoltán eredetileg fizikatanárként kezdte pályáját, mégis a fa illata és a kézművesség világa lett az igazi hivatása. Története 1999-ben indult, amikor egy Amerikából hazatérő ismerős arra kérte, kutasson fel régi fajátékokat. Bár ilyen kincsekre nem bukkantak, a gondolat, hogy saját fából készült játékokat alkossanak, gyökeret vert benne. Az első darabok egy „Ember ne mérgelődj” játék mintájára készültek, majd sorra születtek az újabb ötletek, formák, történetek. A kétezres évek elején hatalmas fordulat érkezett: Ausztriából ezer darabos megrendelést kaptak. László fizetetlen szabadságot vett ki, embereket tanított be, sőt négy céget is bevont, hogy teljesíteni tudja a feladatot. Voltak időszakok, amikor 24 alkalmazottal dolgozott, ami óriási kihívást jelentett, hiszen a bútorgyárból érkezőknek meg kellett tanulniuk, hogyan kell egy teljes játékot önállóan megmunkálni. Hosszú éveken át járta a vásárokat itthon és külföldön: Magyarországon, Ausztriában, Lengyelországban és Németországban is bemutatta munkáit. Akkoriban még a szervezők állták a szállást és az étkezést, ám mára ezek a támogatások eltűntek, és a költségek egyre nagyobb terhet jelentenek. A bukaresti karácsonyi vásáron például két nap fagyoskodás után mindössze száz lej haszon maradt kezében. Külföldi partnerei közül volt, aki sosem fizette ki az árut — tizenöt éve tartoznak neki. Ma, nyugdíjasként, már nem hajszolja a megrendeléseket. Elutasította a Metro ajánlatát is, amikor a szerződés apróbetűs része tízezres büntetéseket helyezett kilátásba késés esetén. Infarktusa óta inkább múzeumokban dolgozik gyerekekkel, és a fajátékokat már nem piacra készíti, hanem saját örömére, a hagyomány tiszteletéből. Fájdalommal látja, hogy a népi mesterségek őrzői egyre kevesebben vannak, a mesterek átlagéletkora hatvan év felett jár, és nincs, aki továbbvigye ezt a tudást. Munkájával ma azt üzeni: a kézművesség nem csupán foglalkozás, hanem lélekből fakadó örökség, amely csak addig él, amíg van, aki szeretettel továbbadja. Hisz abban, hogy a hagyomány és a szeretet íze – vagy egy fából faragott játék lelke – sosem múlik el.
