Bemutatkozás
Székelyfancsalban, a díszes faragott kapun belépve a Veres család műhelye fogadja az embert – ahol a fa illata, a kalapács hangja és a több nemzedéknyi tudás keveredik. A család története három generációra nyúlik vissza: a kádármesterséget Veres Mihály kezdte a „faabroncs idejében”, majd fia és unokája, Imre és Győző vitték tovább a hagyományt. Imre bácsi tizenöt évesen tanulta el a mesterséget nagyapjától. Első munkája egy cseber volt – nem sikerült, de nem adta fel, és ez a kitartás lett egész életének jelképe. Az évtizedek alatt saját keze alól hordók, dézsák, csebrek, fakanalak és fatálak ezrei kerültek ki – mind eperfából, bükkből vagy fenyőből, a székelyföldi erdők legjobb anyagaiból. A műhelyben ma is katonás rend uralkodik: régi, kézzel kovácsolt szerszámok és újabb, gépesített eszközök dolgoznak egymás mellett. Bár a műanyag világ sok mindent kiszorított, a Veres család hisz abban, hogy az igazi érték a kézműves faedényben rejlik – abban, amit emberi kéz formál és lélek tölt meg. A mesterség ma már Imre fia, Győző kezében van, aki folytatja a családi vonalat. Saját erdőből származó fával dolgoznak, minden darabot maguk készítenek el – az első hasítástól a legfinomabb csiszolásig. Az eperfahordó, amelyben a szilvapálinka likőrfinomságúra érik, az egyik legkedveltebb termékük. „Ez a mesterség Fancsalé, ez a védjegyünk” – mondja Imre bácsi. És valóban: a Veres család munkája nem csupán megélhetés, hanem hagyományőrzés. Minden hordó, minden cseber egy darabka Székelyföld, amelyben benne van a múlt tisztelete, a munka becsülete és az élet szeretete.