Bemutatkozás
Gyermekkorában, mindössze tizennégy évesen találkozott először a méhészettel. Akkor még csak egy rövid élménynek tűnt, de valami megmozdult benne. A méhek világa, a természet rendje és a kaptárak halk zsongása mély nyomot hagyott a lelkében. Évek teltek el, mire 2004-ben megvásárolta első méhcsaládját – ezzel kezdődött az igazi út.
Eleinte egy autószerelő műhelyben dolgozott, és munka után, fáradtan, de lelkesedéssel foglalkozott a méhekkel. Két világ között élt: az egyik zajos, olajszagú és emberi, a másik csendes, illatos és természetközeli. Végül a szíve döntött – a méhészet lett a hivatása. Tizenévesen orvos mondta neki, hogy allergiás, felejtse el a méheket. Ő mégis úgy döntött, hogy inkább kockáztat, mintsem lemondjon arról, amit szeret.
A siker lassan érkezett. Voltak évek, amikor a méhbetegségek és a veszteségek majdnem megtörték, de sosem adta fel. Ma már a családját ebből tartja fenn, és hálás, hogy munkája gyümölcse – a méz – emberek asztalára kerülhet. Fia, Nimród is érdeklődik a mesterség iránt, ami öröm és felelősség egyszerre: továbbadni valamit, ami nemcsak tudás, hanem életforma is.
Úgy látja, a méhészek között nem versenyezni kellene, hanem összefogni, hiszen a méhek is együtt dolgoznak a közös jóért. Számára a méhészet nem csupán megélhetés, hanem egyfajta csendes tanítás: türelemről, kitartásról és alázatról.
Hisz abban, hogy a természet rendje mindig visszaadja annak a gyümölcsét, aki tisztelettel és szeretettel közelít felé.
